A HALOTTAK ÉLÉN

Most a Mezõn mindenki veszt
S vér-felhõk futnak szabadon
S hû csapatomat most leltem meg,
Most leltem meg a csapatom,
Az Életbõl kikényszerültet.

Életes, drága jó fiúk,
Óh, halottakként ébredõk,
Be szeretõn rántom ki kardom
Árnyas, szent rangotok elõtt
S benneteket meg most talállak.

Nem voltak hõsibb társaim
Soha, mint a mostaniak,
Fejükön az éjféli holdfény
Eget-verõ, fényes sisak
S fejüket friss sirból hozták föl.

Be, sokáig várakozék
Én árvult, társtalan Kain
S im hirtelen érkeztek hozzám
A társaim, a társaim,
Levitézlettjei a kedvnek.

Mint néztek, hajh, õk valaha,
Mint járták velem a Mezõt
Szegény hozzám testvérisültek,
Jámbor élet-levetkezõk
S im, meredt szemmel mosolyognak.

Mert mind az Életé valánk
S ha lelkünk meg-megütközött:
Csak az Élet áradt tul bennünk,
S úgy-e most a sirok fölött
Szeretjük egymás tarka célját?

Be szép, kisértetes a világ,
Be jó nekem, be szép nekem:
Most az igazi halaványak
Táborában vezérkedem,
Hogy az Életre mosolyogjunk.